NKA Pécs U15 – Kiss Lenke KA/A
72 – 77
(21-24, 17-18, 17-12, 17-23)
Glatz Bodza 18 (11/4) Szarvas Panni 15 (12/9) Sárközi Flóra 14/9
(6/3) Vigh Teodóra 11/6 (2/1) Gönczy Kitti 11 (1/1) Kovács Fanni 4(-) Sütő Emese 2 (-) Tóth Emese 2 (-) Gajdos Enikő (NLP) Konda Brigitta (NLP) Magyar Bianka (NLP)
Kivételesen egy hétközi mérkőzés várt ránk az ellen a Pécs ellen, aki hozzánk hasonlóan nagyon kevés mérkőzést játszott eddig, ráadásul legutóbb közel egy hónapja lépett pályára. Bíztam benne, hogy a lendület, és a Vasas elleni hozzáállás ma is megmutatkozik majd, amire látva a két csapat közötti szerkezetbeli különbséget, nagy szükségünk is volt. Magassági hátrányunk kompenzálására ismét az egész pályás, agresszív védekezést választottuk, és kisebb hibákkal ugyan, de többször sikerült megtörnünk ellenfelünk játékát, és sok labdát is szereztünk, ugyanakkor a befejezésben továbbra is sok probléma adódott (rossz kéz, ritmustalan megoldások). Az első félidő kiegyenlített játékot hozott, és külön dicséret illeti a mieinket, mert a szünetig csupán 9 eladott labdánk volt, ami fejlődés önmagukhoz képest. Várható volt egy visszaesés, ami a harmadik negyedben meg is törte a lendületünket, de a Pécs sem tudott elszakadni tőlünk, mert se távolról, se a büntetővonalról nem igazán találták a dobókezüket. A negyedik negyedben egy utolsó nagy lendülettel és elképesztő szívóssággal megléptünk 9 ponttal, de utána a hazaiak, mint kés a vajon, úgy mentek végig ziccerig, így gyorsan 1 pontra csökkent az előnyünk. Panni egy sikeres büntetője után, és egy jó védekezést követően dobást rontottunk, de Kitti három center között szedte vissza a lepattanót, amit vetődés közben még ki tudott passzolni Panninak, aki bedobta a közelit, így már csak annyi dolgunk volt, hogy ne kapjunk hárompontost, és utána „nyeljük le” a labdát. Bodza blokkolta ellenfelünk dobását, így végleg felkerült a pont az i-re.
Alacsony szerkezet, hatalmas szív! Ami A Vasas ellen nem jött össze, az most végre igen. Minőségi változást hozott játékunkban az, hogy sokkal jobban megbecsültük a labdát, hiszen nagyjából fele annyit adtunk el a mérkőzés során, mint tettük eddig (összesen 20-at), 22-12-re nyertük a gólpassz arányt, ami azt jelenti, hogy járt a labda, és kerestük a másikat. A lepattanóknál sajnos megettek minket reggelire (72-52), de a besegítő védekezésünk is egyre inkább kezd a helyére kerülni, igaz sokszor voltunk háttal a labdának, ami számomra továbbra is érthetetlen. Agresszíven támadtuk a gyűrűt, de a büntetőket rendszeresen mellédobtuk (32/18), amit sokaknál csakis a koncentráció hiányának tudható be. Nagy skalpot szereztünk, de ellenfelünk közel egy hónapos kényszerpihenő után érkezett a mérkőzésbe, ami meg is látszódott a dobásán (14/0 tripla, 28/12 büntető), így biztosak lehetünk abban, hogy a visszavágóra ennél azért jobban fognak célozni. Nagyon büszke vagyok a lányokra, mert emberfelettit küzdöttek, de az örömködösre nagyjából ennyi időnk volt, hiszen vasárnap a Törekvés otthonában folytatjuk a menetelést, ahol szeretnénk tovább haladni a megkezdett úton.
Pajor Dávid vezetőedző
