Törekvés SE/A – Kiss Lenke KA/A
69 – 75
(9-21, 18-18, 14-26, 28-10)
Szarvas Panni 21 (8/7) Kovács Fanni 16 (-) Glatz Bodza 13 (6/3) Sárközi Flóra 11/3 (-) Vigh Teodóra 10 (2/2) Sütő Emese 2 (-) Tóth Emese 2 (-) Gajdos Enikő 0 (4/0) Gönczy Kitti 0 (-) Bertók Viola 0 (-) Konda Brigitta 0
(-)
Győztes érzésekkel a tarsolyunkban érkeztünk a vasárnapi mérkőzésre, ahol egy jól ismert csapat ellen léptünk pályára. Tudtuk, mire számíthatunk támadásban és védekezésben, így ezek alapján készültünk a héten. Agresszív védekezést és fegyelmezett támadást kértem a lányoktól, a 9-0-s kezdés pedig azt mutatta, hogy nem csak testben érkeztünk meg a mérkőzésre. A labda nagyon szépen járt, voltak jó mozgások, de sajnos még mindig sokszor állt (vagy dadogott) a játékszer a kezekben, amit mindenképp ki kell javítanunk a jövőben annak érdekében, hogy a védőket folyamatos reaktív magatartásra kényszeríthessük a későbbiekben. A védekezésünket szokásosan az egész pályára toltuk ki, amiből sok labdát szereztünk, de még mindig rengeteg a késés besegítésben és az oldalról történő szabálytalan ütközés. A harmadik negyedben már 24 ponttal is vezettünk, és akkor azt gondoltam, már csak fel kell tenni az i-re a pontot. Sajnos a negyedik negyed nem várt eredményt hozott, ugyanis többen nem nőttek fel a feladathoz, miközben a teljes szétesés közepette a csapat teljesítménye is olyan minősíthetetlen színvonal alá esett, ami 180 fokos fordulatot jelentett a korábbi 30 perc kiegyensúlyozott játékához képest. A győzelem számomra egy pillanata sem volt kétséges, de hogy ne süljek fel teljesen a túlzott magabiztosságomban, bele kellett cserélnem, hogy tényleg ne legyen probléma.
A mérkőzés végét főleg mi magunk tettünk izgalmassá, ugyanakkor dicséret illeti jól küzdő ellenfelünket, aki egy percig nem adta fel, és a kellő pillanatban – a vérszagot megérezve – a torkunkat támadt. Ahogy két hete a Vasas ellen a boldog vesztes szerepe volt a miénk, ma úgy kellett megélnünk a csalódott győztes viszontagságait. Tragédia természetesen nem történt, sőt pedagógiailag talán jól is jött ez a józanító „pofon” a negyedik negyedben. Az biztos, hogy az öt nap múlva lejátszandó visszavágóra a Törekvés hatalmas önbizalommal fog nekünk ugrani, amire nekünk már a héten rendesen fel kell készülnünk, és majd a mérkőzésen sem dőlhetünk hátra függetlenül az eredménytől. Hiszen, ahogy régen is mondták: a mérkőzésnek akkor van vége, ha a játékvezető lefújta. Gratulálok a győzelemhez és a 18 gólpasszhoz, amely statisztikai mutató most is sikerünk egyik záloga volt!
Pajor Dávid vezetőedző
