Kiss Lenke KA/A – DEAC
69 – 64
(19-7, 14-19, 12-14, 15-20, h. 9-4)
Szarvas Panni 30/3 (18/13), Kovács Fanni 14 (4/2), Glatz Bodza 10 (4/4), Vigh Teodóra 8/3 (2/1), Tóth Emese 5 (2/1), Sütő Emese 2 (-), Sárközi Flóra 0 (2/0), Gönczy Kitti 0 (-), Vágó Anna (NLP), Bertók Viola (NLP), Gajdos Enikő (NLP), Konda Brigitta (NLP)
A múlt heti Nyíregyháza elleni csúnya fiaskó után szerettünk volna szépíteni a szintén motiváltan érkező – első győzelmére készülő – Debrecen ellen. Hatalmas elánnal kezdtük a mérkőzést, 13-0-nál úgy tűnt végre visszatértünk a helyes útra. A második negyedre viszont megérkeztek a vendégek is, és nagyon szívósan elkezdték lefaragni hátrányukat. Sajnos népbetegségeink (rengeteg eladott labda, gyámoltalan játék, hiányos egyéni és csapatvédekezés) folyamatosan kínoztak minket, néha már idegtépően gyermeteg és buta hibákat követtünk el. Ellenfelünknek több sem kellett, a negyedik negyedre utolértek minket a hajdúságiak, és bár még egyszer sikerült meglépnünk 9 ponttal, az utolsó percbe már úgy léptünk be, hogy mi futottunk az eredmény után. Szabálytalankodnunk kellett, hogy ne menjen az idő, így ellenfelünk büntetőhöz jutott. Mindkettő kimaradt, de nem zártunk ki jól, így a labda visszakerült a Debrecenhez. Újabb falt, újabb büntető. Az első bement, a második kimaradt, de megint nem zártunk ki, de legalább egy feldobást kiharcoltunk, ráadásul legnagyobb szerencsénkre mi voltunk a kezdeményezettek. Időt kellett kérni, hogy 2,9 másodperc alatt egy gyors kosárral egalizálni tudjunk. A csapat tökéletesen végrehajtotta az általam kért játékot, így jöhetett a hosszabbítás. Ebben az öt percben már sorra pontozódtak ki a játékosok mind a két oldalon, de Sütő Emese meccsmentő kosara olyan lelki többletet adott nekünk, hogy erre és Dóri hosszabbításban bemutatott produktumára (tripla, büntető, labdaszerzés) már nem volt válasza a hasonlóan hősiesen küzdő Debrecennek.
Elképesztő érzelmi és szakmai hullámvölgy volt ez a mérkőzés. Ezen a szinten 35%-os mezőnymutatóval és 42 eladott labdával nem sok babér fog teremni nekünk a jövőben, ugyanakkor ez ma a szív diadala is volt, mert küzdésben abszolút dicséret illeti a lányokat. Ki kell emelni, hogy sok hangos szót követően a csapatvédekezés az utolsó negyed végére és a hosszabbítás perceire szépen összeállt és végre tudatosan működött. Jó lenne, ha erre nem kellene máskor 35 percet várnunk. Nagyon büszke vagyok a lányokra, gratulálok a győzelemhez!
Pajor Dávid vezetőedző
