Kiss Lenke KA/A – Sopron/B
53 – 81
(21-12, 19-12, 9-29, 4-28)
Szarvas Panni 17/3 (4/2), Glatz Bodza 15 (6/3), Sárközi Flóra 7/3 (10/4), Gönczy Kitti 6 (-), Sütő Emese 5 (2/1), Vigh Teodóra 2 (2/2), Gajdos Enikő 1 (2/1) Tóth Emese 0 (-), Bertók Viola 0 (-), Pankucsi Eszter 0 (NLP), Konda Brigitta 0 (NLP), Magyar Bianka 0 (-)
Novemberben úgy kaptunk ki 35 ponttal Sopronban, hogy semmi esélyünk nem volt a győzelemre, akkora különbség volt a két csapat között. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, és szerencsére az utóbbi két hónapban mi is megérkeztünk a bajnokságba. Kíváncsi voltam, milyen teljesítménnyel tudunk ma előrukkolni, de minden tőlünk független körülmény ellenére továbbra is a legfontosabbat kértem a csapattól: úgy menjünk fel a pályára, hogy nyerni akarunk, majd a mérkőzés végén az eredményjelző megmutatja, hogy sikerült-e. Ennek tudatában az első negyedben nagyon agresszíven és dinamikusan kezdtünk, apró hibákkal ugyan, de szemre is tetszetős játékot vittünk a pályára. A védekezésünk nagyon egyben volt, a támadás pedig bár döcögött, de a jó labdajáratásoknak köszönhetően szintén eredményesnek volt titulálható. Szépen zártuk az első félidőt, de azért a félidei szünet nagyon jókor jött gondoltam én… Tudtam, hogy lesznek hullámvölgyek, és hogy nem mindig lehet túljutni a holtponton, de a következő 20 perc még nekem is hideg-zuhany volt. A legnagyobb gond nem ellenfelünk zónájával volt, mert ott érthető módon még voltak taktikai hiányosságaink és a távoli dobásaink sem értek célt. Sajnos fejben csapatszinten kapcsolták a villanyt, és az ötödik perctől kezdve már látni lehetett, hogy ebből nincs visszaút. A mentális fáradtság lavinaszerűen zúdult ránk, ami megpecsételte sorsunkat, a Sopron pedig megállás nélkül gázolt át rajtunk, és aratott abszolút megérdemelt győzelmet.
Az első félidőből építkezni kell, a másodikból tanulni. Nem kell túlmagyarázni, nem kell mentségeket keresni, nem kell mutogatni. Aki ott volt, és látta a mérkőzést, vagy csak a félidei pontokat nézi, az érti, miről beszélek. Ahogy írtam, két hónapja a 35 pontnál voltunk esélytelenek, most 28 pontnál az ellenfél vezetőedzője gratulált nekünk az első félidőért. Úgy érzem, jogosan tette, így én is csak ezt tudom mondani: Gratulálok a csapatomnak! A jövő héten még kétszer találkozunk a Nagykanizsával, célunk pedig a csoport 3. helyének megtartása és bebiztosítása.
Pajor Dávid vezetőedző
