Kiss Lenke KA/A – Kanizsai Vadmacskák SE
86 – 64
(10-16, 32-8, 27-11, 17-29)
Szarvas Panni 28 (14/6), Sárközi Flóra 14/3 (7/3), Glatz Bodza 12 (2/2) Sütő Emese 5 (6/3), Kovács Fanni 4 (-), Vigh Teodóra 2 (-), Gönczy Kitti 2 (-) Tóth Emese 2 (-), Bertók Viola (NLP) Gajdos Enikő (NLP) Konda Brigitta (NLP)
Ősszel, az első selejtező során találkoztunk a nagykanizsai csapattal. Akkor végig futva az eredmény után, végül 2 pontos vereséget szenvedtünk. Azóta bíztam benne, hogy játszunk még ellenük, hogy törleszthessünk. Tudtuk, hogy ellenfelünk egyik kulcsjátékosa azóta már nem tagja a csapatnak, és azzal is tisztában voltunk, hogy a mai eredmény már nem befolyásol semmit, mégsem feltett kézzel mentünk fel a pályára. Gondoltam én. Az első negyed produkciója alapján rosszabbul néztünk ki, mint azon a bizonyos őszi mérkőzésen, nem igazán véltem felfedezni annak jeleit, hogy ma vajon milyen célokkal jöttünk ide. Ezt meg is kérdeztem a lányoktól, akik a második és harmadik negyedben csattanós választ adtak. A középső húsz percet 40 ponttal nyertük meg, így gyakorlatilag ebben a periódusban eldöntöttük a mérkőzést. Hogy a keretes szerkezet meglegyen, az utolsó negyedben azért ismét elengedtük a gyeplőt. Csak ebben a tíz percben sikerült 20 labdát eladnunk…
Örülök, hogy az álomvilágból még idejében felkeltünk, és csapatilag tudtuk legyőzni ellenfelünket. Ezt jól jelzi a 27 gólpassz is. Sokat elárul azonban a mérkőzés összképéről, hogy úgy nyertünk ilyen különbséggel, hogy kihagytunk 38 közeli dobást, mellédobtunk 13 büntetőt és eladtunk 39 labdát. Azt hiszem, akkor járok legközelebb az igazsághoz, ha azt mondom: a mai győzelmet büszkén fel kell vállalni, de mindenképp a helyén kell kezelni. Gratulálok a csapatnak!
Pajor Dávid vezetőedző
