Az edző:

Az edző az a személy, aki gyermek kora óta a kosárlabdával foglalkozik, életének nagy részét erre szánta, Játékosként kezdte, azután egy merész gondolattal elhatározta, hogy átáll a másik oldalra és kipróbálja magát edzőként is. Néhány évet eltölt a Testnevelési Egyetemen, leül a kispadra neves edzőket figyelni, más edzéseit látogatja, szakkönyveket olvas, próbál tanulni, fejlődni, hogy a keze alatt felnövő játékosoknak a lehető legtöbbet tanítsa, a legmagasabb szintre juttassa el őket.

Az edző az a személy, aki rendkívül magas fizetésért, a munkája mellett, a családjától és a barátaitól elvett időben foglalkozik, tanítja a gyermekeket.

Az edző azért teszi mindezt mert SZERETI! Azért öl bele rengeteg energiát, időt, mert ez a hivatása. Nem kényszerből, nem nyögve, nem siránkozva teszi mindezt, hanem önként és jókedvvel.

Azért megy le edzésre, hogy minden nap fejlődjenek a gyerekek, és tudatában van annak, hogy a döntéseinek, cselekedeteinek milyen nagy kihatása van. Neki az edzés nem csak másfél-két órát tart, amíg a gyerekekkel dolgozik. Edzés előtt felkészül, edzéstervet ír, gondolkodik Edzés után értékel és felkészül a következőre, illetve a mérkőzésekre.

Tanítani akar, győzni akar, az életre akar nevelni, heti 8-10 órát tölt el velük. A gyermekekkel dolgozó edzőkre többletfelelősség is hárul. Fontos neki a fiatalok egészsége, biztonsága, jóléte, hogy játékosaival megértesse és betartassa a sportszerű magatartás szellemének alapelveit úgy az edzéseken, mint a mérkőzéseken. A módszereit saját maga választja. Lehet ezeket a módszereket szeretni, utálni, de amíg ő az edző addig ezt kell követni. Ha nem tetszenek, nem egy van belőle, lehet másikat keresni.

Hibázhat, mert senki sem tökéletes, de ezeket a hibákat is csak azért követi el, mert a jó szándék vezérli.

Egy egyesületnek nem csak egy edzője van. Ezek az edzők mind azért dolgoznak, hogy a gyerekeknek, az egyesületnek jobb legyen. Folyamatosan konzultálva, egymás munkáját segítve próbálják a legtöbbet adni a gyerekeknek.

 

 

A játékos:

A játékos az a személy, akinek azért kell (kellene) edzésre jönnie, mert szereti a kosárlabdát. Aki szeretne azért tenni, hogy fejlődjön, hogy legyen belőle játékos. Neki az edzésen nemcsak megjelenni, ott lenni, hanem dolgoznia is kell. Az adott közösséget kell szolgálnia a legjobb tudásával. Azt a közösséget, amelyet CSAPATNAK hívnak. Az a csapatot, ami az Övé is, saját magáénak kell, hogy érezze. A csapatban minden játékosnak megvan a szerepe. Azt a szerepet kell reálisan értékelni, megpróbálni ezzel a szereppel segíteni a csapat jó szereplését. A jó edzésmunkájával nem csak saját magát fejleszti, hanem a csapattársaiét is. Folyamatosan arra kell törekednie, hogy a legjobbat nyújtsa. Edzésen, mérkőzésen mindig a maximumot kell kihoznia magából.

A csapattársakhoz való hozzáállásával, szeretetet vagy ellenszenvet válthat ki a társaiból.

A játékos csak egy szelete a csapatnak. Az a csapat csak úgy egész, ha minden szelet benne van. A csapat csak akkor tudja a maximumot nyújtani, ha minden szelet egyformán akarja ezt, ha mindenki a sikert akarja. A gyáva, a lógós, a rosszindulatú gyengíti a csapat munkáját. A szerepét a csapatban saját maga határozza meg. Az edző a játékost csak a munkája és a hozzáállása alapján ítéli meg. Ha a játékos nem dolgozik megfelelően, ha nem bízik meg magában, ha nincs benne elég tűz, akarat lelkesedés, akkor az edző nem tudja Őt foglalkoztatni. Csak azt a játékost játszatja, aki mindenben partner. Azt, aki az edzésen nem dolgozik, nem segíti a munkát, az a mérkőzéseken miért tudna pluszt hozni? Miért tudna segíteni a csapaton? Aki nem jár edzésre, vagy ott nem megfelelően dolgozik, miért Várja el, hogy a jutalomból, vagyis a mérkőzésen való szereplésből részesüljön?

Ha Te mint játékos nem teszel meg mindent a CSAPATÉRT, akkor a csapat miért tegyen valamit is érted? Az edző miért dolgozzon Veled?

Mindenkinek el kell tudnia dönteni, hogy mi a fontos, miért teszi mindezt.

MINDIG CSAK ANNYIT VÁR] EL MÁSOKTÓL, AMENNYIT TE ADTÁL.

Értékeld az edzésmunkádat, a mérkőzésen nyújtott teljesítményed. Ha találtál hibát, akkor igyekezz kijavítani. Ha nem találtál – persze csak alapos önvizsgálat után – akkor kérdezd meg az edződet, hidd el segíteni fog. Utána már csak Rajtad múlik, hogy akarsz-e változtatni, hogy mennyit ér Neked a kosárlabda, mennyit ér a CSAPAT.

 

 

A szülő:

A szülő – ritka kivételekkel – mindig elfogult, a saját gyermeke mindig a legjobb, a legszebb. Az edző addig rendes, amíg a gyermeke a pályán, van, hiszen csak Ő tud kosárlabdázni.

Az edzőnél már csak egy rosszabb van a játékvezetők. Az Ők, és a mérkőzéseken jelen nem lévő szülők gyermekének szapulása is kedvelt elfoglaltság. Próbáljunk meg a csapat sikerének örülni, vagy az esetleges kudarcok miatt búslakodni. Ez sport, játék, szórakozás kell, hogy legyen mindenkinek. Nem kell a játékosokat, játékvezetőket szidni, nem kell magunkból kikelve senkit sem megbántani. Ezekre a feladatokra is ott van az edző, azt szidni is lehet, hiszen tudjuk, elbír mindent.

Lehet véleménye mindenkinek, de ezt célszerű a MEGFELELŐ helyen és időben előadni. Nem az edző miatt, hanem a saját és mások gyermekeire tekintettel.

Amennyiben mindenképpen ragaszkodik hozzá, értékelhet a szülő otthon. Biztos tudja, hogy mit-miért-mikor-hogyan csinált a gyermek, és azt is tudja, hogy milyen feladatot kapott, mi volt a csapat taktikája.

De ha esetleg a” mindenkori szakmai értékelést az edzőre bízná- minden szülő, esetleg nem az ellenkezőjét hallaná a gyerek, dolgozni is egyszerűbb lenne velük.

Ha az elkeseredett gyermek hazamegy egy mérkőzés után, amin Ő is katasztrofálisan játszott, akkor ne menjük el vele egy nagybevásárlásra (lélekgyógyítás címén), mondván mindenki ,,béna” volt, egyedül nem tudsz meccset nyerni.

Fordított esetben, ha az edző dicséri a gyereket, akkor otthon ne azt hallja, hogy de egy kosarat sem dobtál. Igaz szedett mellette 98 lepattanót, szerzett 453 labdát úgy, hogy az embere viszont egyet sem kapott, de ezt még véletlenül se említsük meg, mert esetleg lesz valami kicsi önbizalma.

Bízzunk az edzőben, ha már a kezei közé adtuk a gyereket, hiszen neki is az a fontos ami a szülőnek. Jó kedvű, kiegyensúlyozott, egészséges gyerekeket nevelni, akik a kosárlabda sport jótékony hatása által pozitív irányban fejlődnek, erősödnek, szocializálódnak.

 

 

 

 

Szülői Etikai Kódex:

 

Ezennel fogadom, hagy gyermekem a fiatalok sportjában a szülői etikai kódex ismeretében veszt részt.

Betartom a sportszerű viselkedés szabályait, a játékosokat, edzőket, játékvezetőket és minden hivatalos személyt támogatok minden mérkőzésen vagy egyéb, ifjúsággal kapcsolatos eseményen.

Fizikai és erkölcsi támogatást nyújtok a gyermekemnek személyes példamutatással a győzelem elérése érdekében.

Törekszem arra, hogy gyermekem biztonságos és egészséges környezetben játszhasson.

Elvárom, hogy gyermekemmel felelős és jól képzett edző foglalkozzon.

Támogatom az edzőket, játékvezetőket és minden hivatalos személyt annak érdekében, hogy gyermekem mindig pozitív és élvezetes élményt kapjon.

Elvárom, hogy a sportolási környezet dopping-, drog-, cigaretta- és alkoholmentes legyen, és visszautasítom minden sporteseményen ezek használatát.

Tudom, és emlékezni fogok rá, hogy a játék a gyermekeké és nem a felnőtteké.

A tőlem telhető legtöbbet megteszem annak érdekében, hogy örömöt okozzon a sport a gyermekemnek.

Példamutatásommal is arra nevelem a gyermekemet, hogy társait, ellenfeleit, edzőket, játékvezetőket, minden hivatalos személyt, és valamennyi szurkolót mindennemű megkülönböztetés nélkül kezelje nemi, faji, vallási, valamint képességbeli és képzettségbeli hovatartozástól függetlenül.

Segítek gyermekemnek, hogy élmény legyen számára a sport, és mindem tőlem telhető segítséget megadok az edzőknek.

Megteszek mindent, amit a gyermekek sportolási lehetőségeinek szervezésének terén megtehetek.