Kiss Lenke KA/A – Vasas/B
44 – 85
(17-26, 6-23, 9-21, 12-15)
Glatz Bodza 14/3 (5/3), Szarvas Panni 9 (6/5), Sárközi Flóra 7 (9/3), Sütő Emese 6 (-), Vigh Teodóra 4 (-), Tóth Emese 2 (-), Vágó Anna 2 (2/0), Gönczy Kitti 0 (-), Bertók Viola 0 (-), Konda Brigitta 0 (-), Pankucsi Eszter 0 (-)
Készültünk a Vasas ellen, mert szerettünk volna az a csapat lenni, aki először győzi le a pasarétieket az idei bajnokságban. Sajnos ez a vágyunk gyorsan köddé vált, és 0-4-nél időt kellett kérnem, mert gyakorlatilag már ekkor látszott a csapat nagy részén, hogy megijedt patinás ellenfelünk nevétől, és nem hajlandó küzdeni a többiekért. Pislákoló fényként úgy tűnt, a negyed közepére végre mi is megérkeztünk a mérkőzésbe, de újabb hibák a pálya mindkét oldalán, és máris 10 pont hátrányba kerültünk. A két középső negyedben sajnos a kosárlabda megcsúfítása volt, amit produkáltunk, teljesen megadtuk magunkat, és sajnos ismét nem akadt senki, aki a hátára vette volna – legalább szóban – a csapatot. Az utolsó negyed kozmetikázása csupán arra volt jó, hogy ne legyen teljes megsemmisítés a vége.
Ha a szakmai oldalon keresgélünk, akkor a befutások védésének és a kizárások hiánya, a lepattanókért való küzdelem feladása, valamint a bűn rossz „passzok”, illetve a kihagyott ziccerek tömkelege írható fel a hibajegyzékbe. Ezek önmagukban megpecsételik egy csapat sorsát, főleg ezen a szinten, de mindez zárójelbe tehető, amikor a csapat már az első percekben feladja a harcot. Ez utóbbi nagyobb szívfájdalom és csalódás. Nagyon szomorú vagyok, mert azt hittem, a hónapok alatt megtanultunk nem félni. Most sajnos – remélem, csak eddig a meccsig – egy nagyot léptünk hátra ebben.
Pajor Dávid vezetőedző
