Kanizsai DKK – Kiss Lenke KA/A
72 – 70
(26-13, 17-17, 18-15, 11-25)
Kovács Fanni 20(-) Gönczy Kitti 12(-) Glatz Bodza 10(4/0) Sárközi Flóra 8/6(4/2) Bertók Viola 7(2/1) Sütő Emese 6(6/2) Vigh Teodóra 6(-) Gajdos Enikő 1(2/1) Konda Brigitta (NLP) Magyar Bianka(NLP)
Kadet csapatunknak is megkezdődött az országos selejtező, amelynek célja a legjobb 16-ba való kerülés volt. Ehhez az első helyen kellett végeznünk, amely az ellenfelek ismeretének, valamint az elmúlt hetek felkészülésének tükrében egyáltalán nem tűnt egyszerű feladatnak. Első mérkőzésünkön a jó erőkből álló Nagykanizsával csaptunk össze, és sajnos a ránk jellemző hullámvölgy már az első negyedben nagyobb hátrányba taszított minket. A második etaptól kezdve már sikerült felnőnünk a feladathoz, így megkezdtük a felzárkózást, de újabb pár perc rövidzárlat elég volt ahhoz, hogy ellenfelünk ismét közel 20 pontos előnyre tegyen szert. A csapatot valahogy fel kellett rázni, és mivel az a bizonyos láng még pislákolt a játékosokban, újabb energiákat mozgósítva ismét izgalmassá tudtuk tenni a mérkőzést, sőt annyira elkaptuk a ritmust, hogy a Kanizsa már a legjobbakat volt kénytelen visszaküldeni a pályára. A lányok küzdőszellemét dicséri, hogy akkora lendületet sikerült vennünk az utolsó öt-hat percre, hogy a végén már nem csak az volt a célunk, hogy kozmetikázzuk az eredményt, és hozzuk 10 pont alá a különbséget, hanem a győzelem lebegett már a szemek előtt. Ha még lett volna egy percünk, akkor… De sajnos ez már csak történelem.
Elképesztő utolsó negyedet produkált a csapat, amiért nagyon büszke vagyok a lányokra, de már nem volt elég időnk feltenni az i-re a pontot. Külön örömöt jelent, hogy 50-37-re megnyertük a lepattanó csatát, ugyanakkor kiábrándítóan soknak tűnik a 41 eladott labda, még akkor is, ha a Kanizsa 40 percen keresztül egészpályán keserítette az életünket, ugyanakkor a 18/6-os büntető statisztikánkat sem tehetjük ki az ablakba. A csapat bebizonyította, hogy mire képes, ha a szív és a fej helyén van, ezért lenne nagyon fontos megfejteni, hogy miért nem tudjuk elkerülni az első negyedben tapasztalt – és a mérkőzésről-mérkőzésre visszaköszönő – összeomlást.
Pajor Dávid vezetőedző
Kiss Lenke KA/A – Törekvés/A
64 – 55
(18-17, 16-14, 12-18, 18-6)
Kovács Fanni 38(3/0) Sütő Emese 10(4/2) Vigh Teodóra 10(2/2) Glatz Bodza 3(2/1) Sárközi Flóra 3(2/1) Gönczy Kitti 0(4/0) Bertók Viola 0(-) Gajdos Enikő(NLP) Konda Brigitta (NLP) Magyar Bianka(NLP)
A Kanizsa elleni mérkőzés bár vereséggel végződött, az utolsó negyed produkciója jó alapokkal szolgálhatott az estére. Tudtuk, hogy a Törekvés előszeretettel alkalmazza az egészpályás csapdázást, így rövid elméleti felkészüléssel próbáltuk helyre tenni az ellene való támadást. Hangsúlyosan a gyors és pontos passzokra hívtam fel a figyelmet, és az első negyedben úgy tűnt, a csapat megértette ennek lényegét. Rengeteg gyorsindítás kosarat szereztünk, ugyanakkor a védő térfélen erősen akadozott a gépezet, így fej-fej melletti küzdelem volt az első félidőben. A fordulást követően megint érződött, hogy kezdjük elveszteni a fonalat, de mentálisan most voltunk olyan erősek, hogy át tudtunk lendülni a holtponton, ráadásul a Törekvés az utolsó negyedre már nem tudta tartani az intenzitást, amely a támadásaikon is erősen meglátszódott. Nekünk is voltak kosár nélküli perceink, de a védekezésünk szépen zárt össze, és meg tudtuk becsülni a szerzett labdákat.
Hatalmas kő esett le a szívekről, hogy végre tétmérkőzésen is sikerült győznünk, amelyhez gratulálok a csapatnak! Fanni extrája mellett (38 pont, 13 lepattanó, 45 IBM pont) nem lehet elmenni, gyakorlatilag a vállán vitte a csapatot, de a győzelemhez mindenkire szükségünk volt. A lepattanókat ismét jobban szedtük, de a 34 eladott labda a 35%-os büntető (17/6) továbbra sem mondható elfogadhatónak.
Pajor Dávid vezetőedző
Szeged KE – Kiss Lenke KA/A
91 – 43
(20-12, 25-18, 24-11, 22-2)
Kovács Fanni 8(3/2) Gönczy Kitti 8(-) Glatz Bodza 7(8/3) Gajdos Enikő 7(2/1) Sárközi Flóra 5(10/5) Bertók Viola 5(2/1) Sütő Emese 3(2/1) Vigh Teodóra 0(-) Konda Brigitta 0 (-) Magyar Bianka 0(-)
A
Kíváncsian vártam, hogy 2 ilyen iramú mérkőzés után vajon mennyi extra energia maradt még a játékosokban. Ellenfelünk a csoport favoritnak számító Szeged volt, aki szintén egészpályás védekezéssel próbált megroppantani minket. 15 percig tudtunk „partiban” maradni, ekkor még a fejek és a kezek is jól működtek, de összességében az értékelhető periódust tekintve számunkra eddig tartott a mérkőzés. Érthető módon kijött a fáradtság, és a koncentráció sem tudta már elérni a kívánt szintet, így a második félidő inkább hasonlított macska-egér harcra. A lányok küzdöttek, de a lavinát sajnos nem tudtuk megállítani, így ellenfelünk átgázolt rajtunk ebben a szakaszban. A végeredmény a mai teljesítményt tekintve ugyan reálisnak mondható, de nem tükrözi a csapatok közötti valódi különbséget.
Ezen a mérkőzésen már senki nem tudott a csapat élére lépni, és bár a büntetőnkön tudtunk javítani (48%), a lepattanót nagyon elbuktuk (26-50), az eladott labdákra pedig nincsenek jelzők (49).
A hétvégét összességében pozitívnak értékelem, mert 2 sérült játékosunk sem tudott pályára lépni (nekik ezúton is köszönjük aktív, buzdító részvételüket), mégis volt tartása a csapatnak, aminek köszönhetően majdnem 2 győzelemmel zártuk a selejtező első körét. Sok a hiba, amiket ki kell javítanunk, de látszódnak az alapok is, amelyekre viszont lehet építeni. Ami külön pozitívum, hogy a csapat nagyon együtt volt mentálisan, amely szintén jó jel a jövőt tekintve. Kíváncsian és izgatottan várjuk a sorsolást. Hajrá KöLöKöS!
Pajor Dávid vezetőedző
